2016. október 12., szerda

Célok

Már aprócska korom óta élek halok a lovakért, a falukért, a szimpla családias tanyákért ami nem az otthonod, mégis annak érezheted ahogy átléped a küszöböt. Megcsap a jellegzetes érzés, hogy biztonságban vagy és a tudat beléd épül, hogy itt senki nem ítél el semmiért. Nincsenek kötöttségek semmiben, hiszen tudják, hogy mindenki más és pont hogy arra kíváncsiak hogy te miben vagy más. 
Kívülállóként belecsöppentem a western versenyek életmódjába idén nyáron és meseszerű volt. Teljesen járatlan úton léptem be és egy nap alatt kitapostam egy utat a céljaim irányába. Megismertem nagyon sok jó embert, két napig részese lehettem egy teljesen új életérzésnek, velük jártam-keltem egész nap, élveztem minden egyes lélegzetvételét a napnak. És itt tudatosult bennem az egyik és talán legfőbb célom az életben.
  Szeretném 25-6 éves koromra megteremteni magamnak azt a komfortot, hogy sajátomnak mondhassak egy helyet. Lovakkal, kutyákkal...kandallóval és a legfontosabb hogy szeretettel teli. Ha egyszer lesznek gyerekeim, szeretném, hogy ebben nőjenek fel. Szeretném nekik megmutatni az élet csodás részét, gyerekkoruktól kezdve felelősséget mutatva nekik, hogy megtanulják, hogy még a legkisebb élőlény is a családunk részét képezheti és hogy tudják, egy állat ugyan úgy lehet a család tagja ahogy ők vagy az édesapjuk. Hogy tudják hogy egy kutya nem csak egy szeretgetnivaló kis kedvenc, hanem az ember barátja és ha szeretetet nyújtasz neki ő azt a saját magasztos módján viszonozni is fogja. Meg akarom nekik tanítani, hogy nem csak az az élet, ha számítógép előtt töltöd a napjaidat. Igenis ki kell menni a szabad ég alá, sétálni és beszívni a szabadságot. Beszélgetni, közösen leülni étkezni az állatokkal foglalkozni és a természettel barátságot kötni. Nem félni attól, hogy piszkos lesz az új cipőm, hanem büszkén mutatni azt, hiszen ezen is látszik, hogy nem félsz attól hogy mocskossá válsz a munkától, a természettől. Barangolj, járj világot. De teremts magadnak egy helyet ahová szívesen érkezel haza. Amit igazán az otthonodnak tudsz érezni. Ahová szívesen hívod át az ismerőseidet csevegni, borozgatni esetleg sütögetni és közben egy üveg sört kortyolgatni miközben látod hogy az állatok szaladgálnak az udvaron, a lovad a karámban legelészik nyugodtan, mert bízik benned és az otthonának érzi a helyet. Csináld! Tervezd meg és ne állj meg ameddig meg nem valósítottad. Álmodj nagyot és ha a hullám el is sodor juss a felszínre és küzdj ameddig el nem éred amit akarsz.
  Kocsis Nikolett vagyok. 15 éves és küzdök. Tudom hogy mit szeretnék elérni és nem fogom feladni. Úgy éltem apró koromban, hogy állatok vettek körül, de bekerültünk a városi forgatagba és eltávolodtam az állatvilágtól. Minden álmom egy kutya, aki kölyökkorától fogva velem van és kölcsönös bizalom alakul ki közöttünk, de a szüleim ezt az ötletemet nem preferálják, hiszen minek neked kutya, sétáltatni kell, takarítani és foglalkozni vele és te még a szobádban sem tudsz rendet tartani. Magamnak és nekik is bizonyítani akarok hogy de igenis képes vagyok erre. Képes vagyok rá hogy egy másik élőlényt a sajátomként szeressek és mindent meg fogok tenni ezért és a fent leírtakért.
 Köszönöm ha bárki is elolvassa ezt a kis összevisszaságot és kíváncsi vagyok mások álmaira. Írjátok meg hozzászólásban vagy e-mailben és motiváljuk egymást céljaink elérése érdekében! :)