Talán márciusban beköltöztek a szomszéd házba. Egy teljesen átlagos család, anyuka-apuka és két gyerek. Na igen. Itt kezdődnek a problémák. Az egyik "gyerek". Na jó áttitulálom inkább egyszerűen Valakinek. Tudni kell rólam, hogy túl könnyen vonzódok akár teljesen ismeretlen emberekhez is. Na szóval ez a valaki egy 16, lassan 17 éves fiú. Helyes gördeszkázik, jó a zenei ízlése és a stílusa.
Ilyenkor szokott nekem beütni ez a húúú érzés amikor tudom hogy itt van tőlem 10 lépésnyire és bármikor találkozhatok vele. Van egy húga aki rám akaszkodott,ami jelen helyzetben még jól is jött. A lány 9 éves. Bármivel le lehet kötni, de gondolom van akinek ismerős ez a helyzet. Na szóval visszatérve a történethez. Egyik nap elfelejtettem kulcsot vinni. Amikor jöttek a kiscsaj rögtön észrevett és hívott játszani. Aham a Valaki is otthon volt. Bent éppen a teknőst molesztáltam, amikor valahogy szóba került a vásárlás, meg hogy most lesznek valami JOY napok vagy mik. Igen, ezt a srác is meghallotta és fogalmam sincs honnan de hozott egy kupon füzetet és elkezdtünk beszélni arról, hogy nincsenek normális kuponok. Ha jól emlékszem 3-4 órát lehettem náluk. Ez volt az a nap, amikor...igen most tényleg twilightos dolgot vetek fel. Bevésődött nekem :D
Mondtam hogy őrültnek fogtok nézni. Ettől a naptól kezdve olyan dolgok kezdődtek, hogy álmodni sem mertem volna. Konkrétan mindent el mertem neki mondani. Volt olyan, hogy egy-másfél órát ültem a buszmegállóban egyedül, csak azért, hogy megvárjam. Szinte minden nap találkoztunk. Miatta kértem egy gördeszkát a nagybátyám fiától aki igen szánalmasnak tartott (zárójelben megjegyezném, én is most már magamat). Gurultam vele, élveztem mindent. Aztán egyik napról a másikra olyan dolgokat tettem, amivel megutáltattam magam vele. Előtte gyújtottam rá, energia italt kortyolgattam a szeme láttára ( tudni kell róla, hogy egészség ember), bevallottam neki az érzéseimet. Na itt ütött be minden. Most hogy beköszöntött a nyár, örülök ha látom. Van olyan, hogy rám néz de nem köszön ami iszonyatosan rosszul esik.
Pár hete jutottam el arra a szintre, hogy hangulatingadozásim vannak, alig eszek valamit és egész nap a sötét szobában ülök, vagy alszok vagy sorozatot nézek. A szociális életem nullára csökkent. A tumblr most már tényleg egy menedéket jelent nekem. Nem gondoltam volna, hogy azzá leszek akiket eddig lenéztem.
Remélem nem haragszotok ezért a személyes bejegyzésért. Ígérem ilyen csak ritkán lesz!:) Élvezzétek a nyarat.
Sok puszi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése